Mianmar

Nos, a fővárosba nehéz bejutni (csak 10 éve főváros Naypyidaw). Azt gondolnánk, hogy oda megy a legtöbb repülőjárat, de nem, oda csak napi kettő. Rangunban lehet inkább leszállni, 400km-el távolabb. Ott kísérőket kapsz, ha újságíró vagy, pedig már nincs diktatúra.



50 évig elnyomás volt, el volt izolálva az ország a világtól. EU és USA nem bizniszelt velük. Elszegényedtek. 2010-ben voltak először választások, azóta épül a demokrácia. Rangunból a főváros felé kapukat látni, csak 2011. óta lehet átmenni szabadon, előtte csak a megfelelő papírokkal. 



Érdekesek Naypyidaw városrészei. Nincsenek nevei. Csak olyan nevei vannak, hogy "hotel zóna", "lakások", vásárlás", "kormányzat",  "piac". 8 millió embernek lenne hely, de csak 2 millióan laknak.
A lakosság 55%-uk a kormánynak dolgozik. De vajon hol? Embert nem látni az utcán.
Vannak pláza, a Junction, odavisz a taxi. Tele bolttal és áruval, de vásárló nincs.
A kormány adta ezt a lehetőséget a befektetőknek, azért vállalják így is a boltnyitást.



A piacon, ami egy ázsiai piachoz hasonlít, már vannak emberek. Az árusok azt mondják, egyre több. A lakónegyedben is. Mivel kormányzati alkalmazottak, a kormány bérli nekik a lakást.
Van állatkert is. Szintén turisták nélkül. Még pingvinek is vannak, nem könnyű itt nekik megfelelő hőmérsékletet teremteni.
Tudnak angolul. A vidékiek felköltöztek ebbe az új fővárosba, bíznak az újraindulásban itt, hogy egyre többen jönnek. 



Mianmar szállás, Mianmar hotel
 

Mianmar repülőjegy pedig itt